Mesél az erdő [antikvár]

A recsegő padlók A ház szétszáradt az öregségtől. De lehet attól is, hogy a fenyőerdő egy tisztásán állt és a fák között megszorult a rekkenő hőség. Néha fújt a szél, de még a félemelet nyitott ablakait sem érte. Csak átsuhant a fenyőfák csúcsain. Fedettük hajtotta a gomolygó felhők csapatát. Csajkovszkijnak tetszett ez a faház. Szobájában is érezte a fenyő és a szekfű illatát. A tornác előtti tisztáson sokféle szekfü virágzott. Perzselte őket a nap s már nem is nagyon hasonlítottak virágra. Inkább valami szárhoz tapadt pehelycsomóra emlékeztettek. Csupán a csikorgó padlók idegesítették a zeneszerzőt. Hogy az ajtótól a zongorához menjen, öt mozgó padlódeszkán kellett átlépnie. Másoknak nagyon mulatságos lehetett, amikor az éltes zeneszerző pislogó szemekkel figyelte a padlót, míg a zongoráig ért. Szerencsére most egy sem csikordult meg. Csajkovszkij a zongorához ült és elnevette magát. — A kellemetlenséget már elkerülte. Most csodálatos és vidám dolog kezdődött: a szétszáradt ház a zongora első hangjaira dalra zendített. A száraz 5