Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Elől megy a kutya. Utána a tehén. Tehén után az ember.
A kutya vidám, fehér kutya. Ámbátor nem is egészen fehér, mert a fél füle meg a két hátulsó lába fekete. De mégis komondor, közepes termetű, fürtös szőrű komondor. A tehén afféle szegény kis falusi tehén, rövidlábú, kurtaszarvu riska. Az ember: harmincötéves forma, szűrös és nagycsizmás atyafi, amilyen a tehenek után szokott ballagni.
Ballag gondolkodva.
Még csak most hajnalodik. Az útszéli fákon hideg harmat ül. A sárguló falombon itt-ott hosszú fehér szálban leng a Mária-cérnája, - vagy ahogy falun mondják: ökörnyál.
Mikor a nap fellövi az első aranynyilát, már a vasúti sorompónál állanak. A sorompó le van eresztve, tehát várjunk. A tehén áll. Az ember is áll. A kutya azonban a bakterház felé szimmant: átugrik az árkon s be a bakter-udvarra.
Az ember látja és morog:
- Ménkű ezt a kutyát...
Nem tetszik neki, hogy elhagyta a kutya a házat.
De már nem lehet visszaparancsolni. Bolond, veszekedős kutya.