Metania R. T. [antikvár]

Részlet: Az ügynök Leibnitz óta mind bizonyosabb, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika. Azért szokunk le apránként minden metafizikai kötődésről, a gondolatlicitálásról, bölcselő rendszerekről, a lélek nagyképű többlet-munkájáról, a dicsekvő eszme-túlkinálásról, mellyel felelőtlen, fellengző elmék azt a hitet akarják kelteni, hogy javulhat valami, akár egy monász, egy atom, vagy egy elektron is az Isten világából. Alapjában naivitás egy állandó Isten mellett változó világról elmélkedni. Vannak módosulások, másulások, az ember mohón és szomjasan allelújáz a Módosító, a Másító láttára, elnevezi újjongva Messiásnak és legalább szamárnak ajánlkozik, melyen az Jeruzsálembe vonuljon. De aztán - csaljátékai vesztén, fáradtságból, tömegiszonyból, vagy akárhányszor a kéj miatt, amit egy polgári, szőke bőrszivar nyújt - unja kinyitni a száját még a feszítsd meg!-re is. Az ember, nem tudni, hogyan, miután fölényes kényelemmel futni hagyja az Újítókat, egyszerre iszonyatosképpen meg van elégedve a régen és szabályosan meglévővel.