Mexikói vallomás [antikvár]

Bernard Léry, egy alighanem közepes tehetségű francia festő pályája delén művészi és emberi válságba jut: van-e mondanivalója, s ha igen, képes-e megtalálni a modern művészet zűrzavarában a hozzáillő formát? És a festő válsága mögött egy másik válság is lappang: beletörik-e olyan reményteljesen induló szerelmi házassága a szürke mindennapok torzító nyűgébe, képes-e még feleségét, Sabine-t a régi hevülettel szeretni? Mi több, úgy érzi, hogy benne az egész európai kultúra jutott holtpontra, s hogy meneküljön gyötrő ellentétekben őrlődő tudatától, egy nap váratlanul Mexikóba repül. Azt reméli, hogy a buján sarjadó természet, az ősi emberi, mitológiai képzeteket még nyers valójukban őrző életben feloldozást találhat. Az a homályos gondolat keríti hatalmába, hogy ki kell engesztelnie a haragos isteneket, emberáldozatot kell bemutatnia, meg kell ölnie feleségét. Sabine, ez a bájosan érzéki, romlatlanul romlott kispolgárasszony a maga módján éppúgy megcsömörlik a távlattalan középszerűségtől, mint férje. Szenvelgés, szerepjátszás, őszinte vágy a tisztább, igazabb élet után - és a sors kiszámíthatatlan véletlenei. Vajon szerencséjük lesz, vagy áldozatul esnek a háttérben szüntelenül készülődő tragédiának? A kitűnő költő sokféle elemet, drámát, sejtelmes lírát, ősi legendákat ötvöz egésszé nagysikerű regényében.