Mexikói tél [antikvár]

Részlet: Cikázik-e gyorsabban a számítógép bonyolult művelete, mint a megszorult ember agyában a gondolat? Nehezen hihető. A számvetésnek a halál árnyékában a pillanat töredéke alatt kell végbemennie: mi jót-rosszat tettél életedben?... Ezerkilencszázhetvenkettő december tizennegyedikén a repülőgép üléséhez kötözve van min töprengenem. Párizstól tizenegy órát repültem egyfolytában, Grönland csücskénél, befagyott hajók fölött szálltunk. Az Öt-tó behavazott vidékén átsuhanva, majd az Államok felett Hustonig vitt a gép. Pihenés után, a háromórás utolsó szakaszon Mexikó felé trópusi vihar tört ránk a behemót felhők között. A szél ütemesen rázza a gép szárnyát, s ez bizony le is törhet... Ebbe már az én hajdani gépészmérnökszívem is beleremeg. Botorkálunk, bukdácsolunk a nyomasztóan sötétszürke légben, a göröngyösnek tűnő úton.