Méz és bors [antikvár]

Részlet: Szívesen szórakozom asszonyokkal. Olyan rendkívül kedvesek és mindíg Byron halhatatlan szavait juttatják eszembe: "Milyen különös teremtés a férfi! De mennyivel különösebb az asszony!!" Senki sem foghatja rám, hogy asszonygyűlölő vagyok, mint Nietzsche vagy Schopenhauer, de azt sem állítom, hogy föltétlenül rajongok értük, mint például Shakespeare, ki egyszer így szólt: "Törékenység, asszony a neved." Pontosan úgy szeretem az asszonyokat, amilyenek. Nem támadnak romantikus vágyaim, ha rájuk gondolok, viszont keserű csalódást sem okozhatnak nekem. Szeretem az ellentmondásaikat, a fejetlenségüket, a felületességüket és szeretem hallatlan bizalmukat, egészséges eszüket és életösztönüket - röviden: a hatodik érzéküket. Különösképpen azt becsülöm bennük, hogy látszólagos felületességük alatt milyen erős ösztönök kötik őket a való élethez, sokkal erősebb kötelékek, mint bennünket férfiakat. Ők élik az életet, míg a férfiak csak beszélnek róla. Ők megértik a férfiakat, míg a férfiak sohasem értik meg az asszonyt.