Méz és bors [antikvár]

Részlet: Szívesen szórakozom asszonyokkal. Olyan rendkívül kedvesek és mindíg Byron halhatatlan szavait juttatják eszembe: "Milyen különös teremtés a férfi! De mennyivel különösebb az asszony!!" Senki sem foghatja rám, hogy asszonygyűlölő vagyok, mint Nietzsche vagy Schopenhauer, de azt sem állítom, hogy föltétlenül rajongok értük, mint például Shakespeare, ki egyszer így szólt: "Törékenység, asszony a neved". Pontosan úgy szeretem az asszonyokat, amilyenek. Nem támadnak romantikus vágyaim, ha rájuk gondolok, viszont keserű csalódást sem okozhatnak nekem. Szeretem az ellentmondásaikat, a fejetlenségüket és szeretem hallatlan bizalmukat, egészséges eszüket és életösztönüket - röviden: a hatodik érzéküket. Különösképpen azt becsülöm bennük, hogy látszólagos felületességük alatt milyen erős ösztönök kötik őket a való élethez, sokkal erősebb kötelékek, mint bennünket férfiakat. Ők élik az életet, míg a férfiak csak beszélnek róla. Ők megértik a férfiakat, míg a férfiak sohasem értik meg az asszonyt. A férfi szivarozva és vadászva, vagy találmányokon töprengve és zenét szerezve éli végig napjait; az asszony ezzel szemben gyermeket szül és nevel - és ez nagy dolog. Nem hiszem, hogy egyetlen apa is akadjon a földön, aki felkutatja elveszett gyermekét és felneveli azt. Ha nem volnának anyák, úgy minden gyerek megkapná a bárányhimlőt és életének harmadik éve előtt elpusztulna; aki meg túlélné, az tízesztendős korára pompásan képzett zsebtolvajjá fejlődnék. Az anyátlan gyerekek talán sohasem járnának iskolába és a férjek sem érnének idejében irodájukba; a lakás megtelnék piszkos zsebkendővel, az esernyők elvesznének és az autobuszok sem járnának menetrend szerint.