Mezítlábas kisvárosom [antikvár]

Előszó A saját ifjúságát, az ötvenes években felnövekvő nemzedék világát és az örökös fenyegetettség légkörét idézi Bodnár István legújabb könyvében. Mindezt a gyermekkor derűje és csibészsége oldja fel. A színhely a számomra is fontos mezítlábas kisvároska, Kisvárda, ahol sokan hasonló élményeket élhettünk át. Fülünkben még mindig visszhangzanak a május elsejei felvonulások léptei, a „felmentő" szovjet tankok dübörgései, de jól emlékszünk még a nyírségi táj lankáira, homokdűnéire, a közeli halványszőke Tisza nyári örömeire. Nem véletlen, hogy annyi költőt és írót indított útnak ez a táj. A szerzővel együtt hiszek abban, hogy „a föld hátsóudvarából" is lehet messzire jutni Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.