Mezítlábas Marseillaise [antikvár]

A két festő (Fantázia) (Bevezetés feltételezésekkel) Gyűlölték egymást, nem azért, mert egyikük korlátlan hatalommal rendelkező államfő, ellentmondást nem tűrő, parancsuralmat gyakorló személy volt, diktátor abszolút értelemben, a másikuk pedig a népuralomnak, a jogegyenlőségnek, a többség uralmának, az állampolgári szabadságnak és egyenjogúságnak, vagyis a demokráciának elkötelezettje. Gyűlölték egymást, nem az elvek miatt, hanem azért, mert mindketten festettek, festőművészek voltak talán, azok szerettek volna lenni: szenvedélyesen, elhivatottsággal. Elsősorban a tájak érdekelték mindkettőt: a völgyek, a hegyek, a távlatok, a mélységek, a tenger, a végtelenség, a horizont... ezeknek a gondolatát, szépségét, festői megvalósulását hordozták, akarták kifejezni formákban, vonalakban, görbékben, rajzokban, színorgiákban, ecsetmozdulatokban, plaszticitásban, hűségben, víziókban... Gyűlöletükben a nagyravágyó hiúság, féltékenység, egymás legyőzése, megsemmisítése a cél. Amikor megtudták egymásról, szinte egy időben, hogy festenek, akkor kezdődött el ez a gyűlölet - népek, országok tragédiája.