Mezítlábas Odisszeuszok [antikvár]

Részlet a könyvből: A szélroham maroknyi port és száraz rózsaleveleket vágott be a vendégfogadó ablakán. A fiatal pálmákat mintha valami izgalom ragadta volna meg, tenyérforma leveleik idegesen játszottak, susogtak. A kémények füstje végigvágott Poti lapályos utcáin és elmosta az elvirágzó mandarinok illatát. A nagy-téri békák felhagytak a kuruttyolással. - Esni fog - mondta Gabunia, a fiatal mérnök. Dühös pillantást vetett az ablakon át. „Itt a jó harapnivaló", tűnt elő a bekrétázott felirat. Az eső lassan közeledett a tenger felől. Mint nehéz füst feküdt a víz felett. A füstben vijjogtak s mint fehér zászlók, köröztek a sirályok. - Kétszáznegyven nap, mintha dézsából öntenék - folytatta Gabunia...