Mi muzsikus lelkek [antikvár]

Prológus Fekete úr a New York Kávéház idős főpincére hétrét görnyedve, nyugodt arckifejezéssel várta az urak rendelési szándékát Kopottas frakkja bánta a várakozást, a kívülálló azt hihette, hogy rögtön szétreped rajta, és az aranyozott gombok százfelé repülnek. Fekete úr tudomásul vette, sőt megszokta, hogy az Erzsébet körúti „irodalmi találkahely" állandó vendégei még evés közben is vitatkoznak. Zerkovitzról, a kupiékirályról folyt a diskurzus. A kabaré mestere, Nagy Endre és az ünnepelt költő, Kosztolányi Dezső vitatkozott a kerek, látványosan sima arcú, vastag csontkeretes szemüveget viselő laptulajdonossal, Miklós Andorral. Az újságmágnás megjelenése Schubertet vizionálta a Három a kislányból. - Nem értelek, Andor, mi bajod ezzel a Zerkovitzcal? Pest első slágerszerzője. Nem túlzok: őbenne költői formát ölt ennek a szegény, kicsit közönséges, kicsit cinikus, de mégis tehetséges városnak elpusztíthatatlan jókedve - így Nagy Endre. Az Est-lapok nagyhatalmú tulajdonosa idegességét alig leplezve Kosztolányira mutatott. - A költészetet inkább hagyjuk őrá! Azért Dezső mégiscsak többet ért hozzá. Ami pedig engem illet - Miklós Andor a nyomaték kedvéért levette csontkeretes szemüvegét ha cigánygyerekek potyognak is az égből, én akkor is támadni fogom ezt a suszterinasok és cselédlányok kedvencét..., ezt az aszfaltmuzsikust... Zerkovitz semmi több, mint... Kosztolányi szelíden az újságkirály vállára tette a kezét.