Mi pulóveresek [antikvár]

Az utolsó lap enyhén meggyűrődött.
Dér Endre két kisregénye hálás témáról szól, a leghálásabb olvasóknak - fiatalokról -, s nekik is ajánlja művét. Vidéki kivárosok színterén játszódik minkét írása, a Holtak hátán két nehéz sorsú, egymáshoz kötődő ember vallomása arról, hogyan lehetett huszonöt évvel ezelőtt a pincemélyből előtörni, az éltető világosságot elérni. A "párhuzamos életrajzok" formájában megelevenített cselekmény újszerűséget, frisseséget ad az előadásnak. A Mi pulóveresek főszereplőit is nemzedékük központi kérdései foglalkoztatják: a jó körülmények közt is utat tévesztő, kátyúba kerülő emberek sorsa. Ezek a fiatal "pulóveresek" - vagy ahogyan egy fiatal költőnő jellemezte nemzedékét: "sisakfejűek" - sokszor érthetetlen makacssággal állnak szemben szülővel, jó baráttal, társadalommal; keserves harc és küzdelem árán találják csak meg az utat önmagukhoz és az emberhez méltó élethez. Miért van az, hogy a főszereplő, Éva, egy szép, büszke, okos fiatalasszony, méltatlan férfi oldalán kínlódja át legszebb éveit? Kit terhel ezért a felelősség, ki a vádlott? Éva ragaszkodása zülött férjéhez oktalan lázadás vagy bátor helytállás? Ezekre a kérdésekre keresi a választ fordulatos kisregényében az író, érdekes, filmnovellaszerűen pergetett előadásban.