Micsoda idők [antikvár]

1. fejezet Aznap este a telefonban Emira csak szófoszlányokat értett Mrs. Chamberlain hangjából: - Vigye el Briart valahova - meg: - .duplán fizetek. Emira egy zsúfolt lakásban állt barátnői, Zara, Josefa és Shau- nie társaságában, s szemben valaki épp azt kiáltotta, hogy „Ez az én dalom!". Szeptember volt, szombat este, és már csak alig több, mint egy óra volt hátra Shaunie huszonhatodik születésnapjából. Emira felhangosította a telefonját, és megkérte Mrs. Chamberlaint, hogy ismételje meg, amit mondott. - Lehetne esetleg szó arról, hogy elvigye Briart egy kis időre az élelmiszerüzletbe? - kérdezte Mrs. Chamberlain. - Nagyon sajnálom, hogy zavarom. Tudom, hogy késő van. Szinte döbbenetes volt, ahogy Emira nappali gyermekfelügyelői munkája - a drága rugdalózók, színes építőjátékok, popsitörlők és többrekeszes gyerektányérok világa - hirtelen betüremkedett az esti létbe: a hangos zene, testhez simuló miniruhák.