Mielőtt a lámpákat eloltják [antikvár]

Részlet a könyvből:Az udvar olyan volt, mint a feneketlen kút: szűk és fekete. Ha fentről, a hatodik emeletről valaki lenézett, az udvar fenekén még a zöld békanyálas víz csillogását is látni vélte. A kútban mélységes csönd és sötétség volt, de egyszerre halk zümmögés hallatszott és a lift potrohos teste felfelé kezdett kúszni. A felvonó olyan volt, mint egy undok, fekete bogár, amely óvatosan előrenyújtja végtelen, zsíros lánc-csápját és megy, megy, egyre feljebb.A bogár hördült egyet és megállt. Nemsokára visszafelé kezdett kúszni. Megint csönd támadt. Sok ablakszem nyílott a szűk udvarra. Néha rőt, bágyadt fény villant bennük, de a szemekből mindig újra és újra kihúnyt a parázs és a halott ablakok megint csak mereven bámulták a sötét világot.Valami megzavarta a csöndet. Szél tolakodott az udvarra. Megzörgette a papírral beragasztott ablakokat, megrázta a furnírlapokat, a csirizzel, enyvvel összeragasztott üvegcserepeket, belekapaszkodott a lötyögő ajtókba, a háztetőn libegő, lógó ereszcsatornába és néhány cserépmorzsát szórt az udvar keramitkockáira.