Miklós vitéz [antikvár]

Részlet a könyvből:Vérnyomok az erdőszélen.Az egyezernégyszázharminckilencedik esztendőben, a Hernád mentén haladó három utas letért a záporok és vízmosások szaggatta országútról és az erdőszélt szegő puha gyepszőnyegen folytatta az útját...- Biz' ezt már régen megtehettük volna! - dörmögte békétlenül bozontos szakállába az iszákokkal terhelt öszvérek nyomában baktató öreg szolga, mert a mindinkább erősbödő égzengésre nyugtalanul kezdték hegyezni fogolytollakkal felcifrázott fülüket s egyik-másik ki-ki akart törni a sorból.