Miklós vitéz [antikvár]

Részlet a könyvből: Gazdag és kevély ember volt Galambos Mihály, az egykoriban a fogarasi havasok tövében fekvő Vörösvár nagy-község birája, - igazi, vérbeli székely ivadék, a legkeményebb fajtából való. Napsütött, barna arcza olyan hideg volt, mint a jég, a szive pedig oly kemény - mondogatták egyhangú vélekedéssel a vörösváriak - mint bármelyik sziklája a közelben égnek meredő Negoi csúcsnak, mely több mint kétezerötszáz méter magasságig emelkedve a fellegek közé, örökös hóval borítva uralkodik az egész messzeterjedő, hatalmas hegyvidéken. Galambos Mihályt olyan embernek ismerték az egész Fogaras vidéken, mint a ki alábbvalókkal, mint ö, nem szokott szóba állni, magasabb rangbéliek előtt pedig nem szokta derekát hajtogatni. A község piaczán szép, oszlopos kőháza volt, hanem annak a magas, faragott kapuja jóformán mindig bé vala zárva. A kőházban idegen országbéli, drága, selymes székek, talián tükrök és puha, török szőnyegek voltak, - de vendég nem ült a székekbe, nem nézegette magát a csiszolt tükrökben és patkós paraszt csizma azokat a puha szőnyegeket nem érintette. De még a jobbmódu, kékbeli székelyek kordován csizmája sem.