Mikor a fény kigyúl [antikvár]

Részlet a könyvből: - Hé, asszonyság, sört! - Hagyja, elég már - tiltakozott bizonytalanul Alexej, de Toronyin rá se hederített. a harmonika ütemére ingatta fejét, míg ujjaival a lucskos, sörtől ázott asztalon a dallamot dobolta. Elégedett mosoly ült arcán. a söröző - piszkospadlózatú kis szoba. a homályos ablakok mögül, a kék, üvegszerűen áttetsző napfényben jól játszik a piac zsibongó népe. Galambszürke gomolyagokban sűrű pára gőzöl a lovak orrlyukaiból; hó még sehol, de a föld már fagyosan szikrázik. Micsoda ragyogó napsütés! Mégsincs meleg, mintha a sugarakat elnyelné a kristályosan tiszta levegő. Nyüzsgő emberek; arcukat pirosra csípte a hideg, a korai napfény gyorsabban hajtja a vért ereikben. Tiszta, erős hangjuk messzire elhallatszik.