Mikor az óra üt [antikvár]

Részlet a könyvből:Szegény megtépett Magyarország azt se tudta, hogy keveredett igazándi háborúba a pogánnyal. Az igaz, hogy a hadi állapot csak annyiból volt más, mint a "béke", hogy a csatákat hadnagyok és kapitányok igazgatták, nem a maga szakállára portyázgatott a végbeli nép. Nem volt a béke fegyvernyugvás, hiába írta alá a róla szóló kutyabőrt császár is, padisah is, a végházak, palánkok mentén mindennap esett valami csetepaté. Hol a török állta az utat császári területen, hol a magyar vitézek ugrasztottak vásárt a hódoltságban. Ha a német nem fizeti a zsoldot, nem ad posztót mentére-nadrágra, ha a katonára rábízza, hogy a maga szerzeményéből töltse meg éhes hirpaszát, - ez még csak hagyján, mert a dús magyar földön még senki emberfia éhen nem halt, - de ha a lóra nincs gondja, - hogy éljen a szegény végbeli vitézség?