Mikor elhagytuk Kubát [antikvár]

ELŐSZÓ 2016. november 26. Palm Beach Kicsivel éjfél után érkezett, az éjszaka dekadens óráiban, azokban a varázslatos, kísérteties órákban. Buja, vörös szalaggal átkötött, elegáns kosárkába bújtatva hozta egy kissé túlbuzgó, komor öltönyt viselő férfi, aki olyan gyorsan el is hagyta az impozáns Palm Beach-i házat, ahogyan érkezett, a sziget egyik híres lakójának ezüst Rolls-Royce-án. A világ már elcsitult. Az asszony fogja a kosárkát, és az élénk színekbe öltöztetett nappali szentélyében kibontja a titokzatos ajándékot. Az ismerős francia szavak láttán a tekintetén felismerés árnya szalad át. Egy könnycsepp gurul le az arcán. A pezsgősüveg kupakjának fóliája ropog a kezében, az üveg hűvös balzsamként cirógatja a tenyerét, mintha előre behűtöt-ték volna, és évek óta csak az ő érintésére várt. Az asszony kiemeli az üveget a kosárból, és a nappaliban lévő bárpulthoz viszi. Drágakövekkel ékesített ujjai remegve feszegetik a pecsétet, ügyetlenül motoszkálnak az üveg tetejével. A dugó dacos pukkanása megtöri az éjszaka csendjét. A kései óra ellenére túlságosan fontos alkalom ez ahhoz, hogy megtagadja magától ezt az örömöt. Hamarosan úgyis megtö-