Mikor én kincskereső voltam [antikvár]

Az állásközvetítő irodában a hivatalnok előszedte a listát és kikereste az adataimat. - Bocsánat, jól értettem? Mr. Alan Brennaway? ... Huszonnyolcéves... Charchesterben és St. Gilesben végezte az iskoláit... - Igen, igen - mondtam. - Mit akar ezzel? Itt mindenki ismer már engem. Hat hónapja járok magukhoz mindennap hiába. - Ma kissé későbben jött, Mr. Brennaway. Máskor már tizkor itt van. Most pedig fél tizenegy mult. Kár, mert végre tudnánk valamit a számára. Talán még nem késett el. Menjen el azonnal Bloomsburyba, Maulden Mansions, hetedik szám. Keresse fel Earl of Bloomsburyt. Ugy tudom, személyesen ismeri őrnéltóságát, de ... - Nem ismerem személyesen. - Ő mindenesetre ismeri magát. Azt mondta, már London valamennyi állásközvetítőjénél kereste. Bloomsbury... Bloomsbury... még hozzá gróf... Igazán nem ismerek olyan sok arisztokratát, hogy összetéveszthetném őket egymással, vagy elfelejthetném egyikei-másikat. Valamiképen mindenesetre ismerős volt a neve, de azért majdnem odaértem már Bloomsburyba, még pedig az apostolok lovain, mire rájöttem, hogy nemrég az újságokban láttam nagy betűkkel többször is: Earl of Bloomsbury... Bloomsbury grófja... a Bloomsbury-kincsek...