Millér-parti igazmesék [antikvár]

Ajánlás Ajánlom Boros Bálint „igazmeséit", könyvét mindazoknak, akik ismerik és tisztelik. Akik ismerik az örök újító tanárt, az iskolateremtő' igazgatót, az oktatásügyért kiálló képviseló't. Ajánlom, mert írásai biztosítékul szolgálnak, hogy érdemei, több évtizedes pedagógiai tevékenysége mögött csodálatos emberi értékek az alapok: a küzdőképesség, az életderű, a bölcs életfilozófia. Ajánlom mindazoknak, akik hozzám hasonlóan „messziről" érkeztek az oktatás, a kultúra világába; akik a falusi szegények családjában nő'ttek fel az uradalmi birtokok árnyékában, s magukkal hozták ennek a szegénységnek életüzenetét, egy életre szóló alapjait. Boros Bálint gyönyörű gondolatával együtt: „Nem a szegénység szép, hanem ahogy azt megéli a legtöbb szegény ember" „akinek legnagyobb kincse a becsülete, legnagyobb gazdagsága gyermekei és családja, két dolgos keze és életbölcsessége." Meghatódva, könnyezve olvastam írásait édesapjáról, édesanyjáról, mert felnó'ttként és idősként különösen érzem, hogy milyen sokat köszönhetek egyszerű, dolgos szüleimnek. Ahogy Boros Bálint édesapja is mindig hozott valamit, úgy az én édesapám sem tért haza soha üres kézzel, ahogy az ő édesanyja, az én édesanyám is megfeszített eró'vel tartotta össze családját. Egy eltűnt világról szól Boros Bálint írása, a falusi emberek szegénységéről, emberfeletti küzdelméről az uradalmak közelében.