Milliók szerelmese [antikvár]

Ifjú barátunk órája már hetek óta egy berlini zálogházban élvezte megérdemelt nyugalmát, így tehát egy járókelőt kérdezett meg, hogy hány óra. úgy látszik, rosszul hallotta a választ, mert húsz perccel a berlini személyvonat indulási ideje előtt ért a pályaudvarra. Megváltotta jegyét, belépett a harmadosztályú váróterembe és holtfáradtan leült egy asztalhoz. Pincér lépett hozzá: - Pohár világos? - Köszönöm, nem kérek. Ma már nem akarta ezt a szót hallani: sör. Húsz vagy harminc pohár sört ivott meg napkelte óta: a kis város csaknem valamennyi kocsmájában megfordult. Ahhoz, hogy a vendéglősnek eladjon valamit, elsősorban vendégnek kellett lennie, mert a vendéget nem lehet olyan gyorsan kidobni, mint egy ügynököt. De még ezzel a trükkjével sem ért el sokat: egész napi sörivásának tizenhat márka értékű "üzlet" volt az eredménye. Amint erre a szomorú eredményre gondolt, elhatározta, hogy felesleges negyedóráját a vonat indulásáig - üzletszerzésre fordítja. Felállt, bement a másodosztályú étterembe és odaállt a büfféasztal elé...