"Milljók egy miatt" [antikvár]

Éjjel, későn, amikor a bérkaszárnyák magukba fogadják az ezer bajjal viaskodó tömegeket, gyakran barangolok a kihalt, csöndes utcákon. „Álmodik a nyomor" és én ébren álmodom. A „Rend" őrei közönyös egykedvűséggel mennek el mellettem, holott néha komoly okuk lehetne arra, hogy az ügyészségre szállítsanak, ha - hangosan gondolkodnék. Milyen jó, hogy a szuronyokkal nem lehet kipiszkálni a lázadó elgondolásokat, hogy minden hatalom tehetetlen azzal a forradalommal szemben, amely ilyenkor éjszakánként leküzdhetetlen erővel diadalmaskodik és ujjáalakitja az egész világot. A legnagyobb hatalmak kártyavárként omlanak össze. Császárok, királyok, diktátorok és a kormányaik egyetlen tiltakozó szót sem mondhatnak. Félre kell vonulniok, hogy az uj rend megszülethessék. Serény, épitőmunka folyik igy éjjelente. Formálódik a jövő boldogsággal teljes, gyönyörűséges világrendje. Az igazi civilizáció! A képzelet villámszárnyakon száguldó alkotóereje átformálja az agyongyötört, ezer nyavalyával terhelt emberek millióit is. Páni félelemmel menekül a gyűlölet, az irigység, a nagyravágyás és a mindent megjavító, mindent kiegyenlítő jóság és szeretet diadalmasan elfoglalja trónját.