Mimi Bluette, kertem virága... [antikvár]

Ártatlanságát először egy áprilisi estén vesztette el, véletlenül, szinte sorsszerűen. ö is úgy járt, mint az a sok más szűz, akit a természet nem akar többé hajadonnak. Tizennyolc éves lehetett akkoriban; szép volt, üde és nagyon szerette magamagát. Annyira szerette magamagát, hogy másvalakit sem tudott megakadályozni abban, hogy szeresse őt. Ez a másvalaki egy medikus volt, sápadt, girhes kamasz, aki pápaszemet hordott. Hordott még azonkívül gyanús tisztaságú inget, rojtos kézelőt és gyalázatosan keményített ingmellet. Első pillantásra lerítt róla a tüdőbaj. Az egyik szemfoga hiányzott. Épp utolsó szigorlatára készült és a disszertációját d'annunzioi stílusban írta. Ez a fiú volt számára a Szerelem; az első szerelem leküzdhetetlen kirobbanása. Áprilisban, főkép estefelé, amikor a negyedikemeleti szobácskákba beoson már az árnyék és kikukucskál a tavaszi napra, amely lassan tűnik el a csillámló háztetők mögött, áprilisban mindenütt akadnak tizennyolcesztendős lányok, akik belehabarodnak egy medikusba. Az anyjának nem tetszett a dolog...