Minden ember halandó [antikvár]

Régine, ​a tehetséges, becsvágyó, mindenre és mindenkire féltékeny színésznő valami eddig soha-nem-voltat szeretne teremteni művészetében. Vágyálma, hogy híre-neve fennmaradjon: ne csak életében, szerepléseinek pillanataiban csodálják. Párizs környéki kis szállodájában felfigyel egy különös, hallgatag emberre, s meg akarja hódítani az ismeretlent. És Fosca, ez a furcsa, magányos ember feltárulkozik előtte: bevallja, hogy egy titokzatos elixír jóvoltából halhatatlan, 800 éve éli kalandos életét. Az olvasó lankadatlan figyelemmel követi e fantasztikus-filozófikus kalandregény fordulatait, Fosca különös életútját, amelyet a hatalomvágy, a barátság, a szerelem, a csalódás, a meghasonlás kilométerkövei jeleznek. A századok folyamán egyre inkább felhalmozódik Fosca szívében a magány, a kétségbeesés; halhatatlansága egyre gyötrelmesebb. Reménytelen jóformán minden emberi kapcsolat, még a szerelem is, mert halandó ember csak halandót szerethet. Rá kell ébrednie, hogy igazán csak a véges emberi élet adhat értelmet eszméknek, harcnak, érzelmeknek, szépségnek.