Minden ember király... [antikvár]

Az irodalmi művek többsége nyilvánvalóvá teszi, amit a szociálpszichológiai kísérletek tárgyilagossága talán elhomályosít: bármilyen gyakoriak, hétköznapiak az előítéletek, a viselkedés választás kérdése. Választ az Ivo Andric novellájában szereplő kisfiú, amikor nem támad ellenfelére, e választás fontosságára hívja föl az olvasó figyelmét Weöres Sándor: "Gyakran kérdezd meg önmagadtól: Van-e olyan közösség vagy egyén, akit kéjjel bántanék? S ha van, kutassad ki bántási hajlamod okát, észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban." Mások oktalan lenézése, elutasítása pótcselekvés, olcsó önvigasztalás, amely felment alóla, hogy a valódi okot megkeressük. Nem valószínű, hogy valaha is sikerülni fog teljes egészében megszüntetni az előítéletes gondolkodást. Már az is nagy eredmény, ha az irodalmi alkotások - miként ennek a kötetnek a darabjai - mélyebb gondolkodásra, együttérzésre, önvizsgálatra késztetik az olvasót.