Mindenütt jó, de... [antikvár]

Egy idegenvezető naplója avagy Kis Magyar Társasutazás - Sajdik Ferenc illusztrációival - Ismertető: Több éves vágyam teljesült: a csúcs, amit az ember idegenvezetőként elérhet: INDIÁBA VISZEK CSOPORTOT! ÉN, ÉN, ÉN INDIÁBA! A csodálatos mesék és mítoszok földjére, ahol soha nincs tél és a pogány félistenek kocsi elé fogják az oroszlánokat, úgy hajtanak át a sivatagon! Éjjel semmit sem aludtam az izgalomtól. Hatkor találkoztunk a repülőtéren, négyre állítottam be a vekkert, s már este tízkor ágyba bújtam, hogy kipihenjem magam. De csak hánykolódtam, forgolódtam. Azon járt az eszem, hogy nem hagyok-e itthon valamit. Ha néha el is szenderedtem, öt percenként jeges rémületben arra riadtam fel, hogy „jaj, elaludtam, nem csörgött a vekker, a csoport már kint vár Ferihegyen, lekéssük a repülőgépet!”