Mindhalálig/A feladat [antikvár]

- Kezét csókolom, csak egy pillantást vetek, dehogyis hordom be a mocskot. Önöknél nem hullámos a parkett? - Nálunk sem. De jobb félni, mint megijedni. Micsoda pénzt adtunk ki, micsoda pénz az, becsületes munkával! A kilátás még nem minden, bár a tisztelt férje szakmájában az sem elhanyagolható; nekem azonban, amennyit itthon ülök, semmi. Talán nem lesz hullámos. - Talán nem. - Valójában be sem mutatkoztam, a névtáblát még nem véste ki a vésnök; szerintem az is beletartozna ingyen egy öröklakásba; Galamb Ignác vagyok, belső munkatárs - a szeme, mintha gyufát lobbantanának előtte, hirtelen megrebben, kacsintásnak szánja -, belső munkatárs a Hadar valamit, áhítatosan; az asszony csak a ropogó mássalhangzókat érti, rábólint. - Gyorsan kihűl a lakás. - Hát bizony Négy oldalról csak a szél, a szél, a teremtő puszta, mindent ígérnek a környékre, mindent, de hát én majd rajta leszek - megint kacsint. Legyen rajta - mondja az asszony, s fülel a szoba felé. - Alkot? - kérdezi Galamb, és bűnbánóan a szájára csap. - Szundit. - Délután két órakor? Nyilván az éjszakai munka. Hát itt tavasszal aztán lehet. Csak kitárja az ablakot, és áramlik a hegyekből a hársfaillat. - Hárs? Galamb beles a konyhába. - Úgy élünk majd, mint egy kis család. Összetartanak a közös gondok. Itt nem lehet veszekedni, mindössze hat lakás, bizalmi emberek, meg persze egy-két sznob is, akiknek imponál, hogy Törtei Géza szintén mi nagyon megbecsüljük a Törtei Géza tehetségét mi bizonyosak vagyunk benne, hogy tiszták a szándékai. Abban a kis hurka alakú táskában mi van? Csak nem doktorka tetszik lenni? - Sajnos. - Ne tessék! Nem szabad így beszélni! Nagyon fontos! Orvos! Kulcskérdés! Minden munka nagyon fontos, ha minket nem mutogatnak is a televízióban. A Törtei elvtárs egyébként rendkívül természetesen hatott a képernyőn. Televíziós arc! Van ilyen.