Bővebb ismertető
- Kezét csókolom, csak egy pillantást vetek, dehogyis hordom be a mocskot. Önöknél nem hullámos a parkett?
- Nálunk sem. De jobb félni, mint megijedni. Micsoda pénzt adtunk ki, micsoda pénz az, becsületes munkával! A kilátás még nem minden, bár a tisztelt férje szakmájában az sem elhanyagolható; nekem azonban, amennyit itthon ülök, semmi. Talán nem lesz hullámos.
- Talán nem.
- Valójában be sem mutatkoztam, a névtáblát még nem véste ki a vésnök; szerintem az is beletartozna ingyen egy öröklakásba; Galamb Ignác vagyok, belső munkatárs - a szeme, mintha gyufát lobbantanának előtte, hirtelen megrebben, kacsintásnak szánja -, belső munkatárs a
Hadar valamit, áhítatosan; az asszony csak a ropogó mássalhangzókat érti, rábólint.
- Gyorsan kihűl a lakás.
- Hát bizony Négy oldalról csak a szél, a szél, a teremtő puszta, mindent ígérnek a környékre, mindent, de hát én majd rajta leszek - megint kacsint.
Legyen rajta - mondja az asszony, s fülel a szoba felé.
- Alkot? - kérdezi Galamb, és bűnbánóan a szájára csap.
- Szundit.
- Délután két órakor? Nyilván az éjszakai munka. Hát itt tavasszal aztán lehet. Csak kitárja az ablakot, és áramlik a hegyekből a hársfaillat.
- Hárs?
Galamb beles a konyhába.
- Úgy élünk majd, mint egy kis család. Összetartanak a közös gondok. Itt nem lehet veszekedni, mindössze hat lakás, bizalmi emberek, meg persze egy-két sznob is, akiknek imponál, hogy Törtei Géza szintén mi nagyon megbecsüljük a Törtei Géza tehetségét mi bizonyosak vagyunk benne, hogy tiszták a szándékai. Abban a kis hurka alakú táskában mi van? Csak nem doktorka tetszik lenni?
- Sajnos.
- Ne tessék! Nem szabad így beszélni! Nagyon fontos! Orvos! Kulcskérdés! Minden munka nagyon fontos, ha minket nem mutogatnak is a televízióban. A Törtei elvtárs egyébként rendkívül természetesen hatott a képernyőn. Televíziós arc! Van ilyen.
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.