Mindig elválni valakitől [antikvár]

ELŐSZÓ «A novella tartó, irányító tengely nélkül eldől. Egy magnak kell benne sziklevelet hajtania s növést, fejlődést kilöknie. Ettől az eszmei vagy vízió-magtól függ a lét vagy nemlét kérdése. A mag írja elő a fejlődés formáját, az eszme vagy vízió az alkotást.» (Szirmai Károly levele Czakó Tiborhoz, 1937.) Mivel e hátrahagyott és kötetben még meg nem jelent novellák után található Jegyzetekben Benkő Ákos irodalomtörténész és kritikus, apám műveinek és irodalmi hagyatékának egyik legjobb ismerője minden fontosabb részletkérdésre kitért, nem kívánok itt szokványos előszót írni, inkább csak a jelen kiadványra vonatkozó — számomra érdekesnek tűnő — és apám hagyatékával kapcsolatos adatok megemlítésére szorítkozom, remélve, hogy ezzel nemcsak az olvasók alaposabb tájékozódását segítem, de az apám műveivel foglalkozó kutatók munkáját is megkőnnyítem. Ezt a novellás kötetet már az apám halála után írt A magányos óriás és Szirmai Károly műveinek bibliográfiája c. könyveimben is megemlítettem, kiadását apám születésének 85. évfordulójára vagy halálának 3. évfordulójára terveztük (1975. VII. 27. — 1975. X. 6.), de technikai okokból késett a kivitelezés. E kötet részét képezi a Szirmai Károly Emlékbizottság és a Szirmai Károly Archívumok tervének, amelyet Verbász és Temerin képviselői írtak alá, s amelyet Újvidéken a vajdasági kultúrbizottság engedélyezett. Apám irodalmi hagyatékának feldolgozása eddig tervszerűen és eredményesen halad. Benkő Ákossal összegyűjtöttük apám tanulmányait, kritikáit és irodalompolitikai cikkeit. Ezek egy részét — Benkő Ákos szöveggondozásában — Szavak estéje címmel a Forum elfogadta kiadásra, egy másik 5