Mint a falevél... [antikvár]

Részlet a könyvből: "Remélem, nem tartanak majd érzelgősnek, ha azt mondom, hogy életemet egészen anyámnak köszönhetem. Bizonyos értelemben, természetesen mindnyájan így vagyunk, de úgy érzem, kevés nőben van akkora elhatározottság, vagy ügyesség, hogy fiút szüljön egy férfinak, aki olyan nyomorékká vált csatában, hogy csak ágy és szék között tudott mozogni és azt is segítséggel. Atyám '15-ben Sheriffmuirnál befejezte tevékeny életét és én nem születtem meg '29-ig. Mily kétségbeesés környékezhette anyámat. De mégis állapotos lett és én szabályszerűen világrajöttem. És ha valaki hitetlen pillantást vetett volna a durva gyapjúszövetbe bújtatott emberroncsra a tűzhely mellett és az újjongó nőre kisbabával karjai között, csak várnia kellett volna. Sasorrú, vöröshajú, vékonyajkú, félreismerhetetlen Lowrie-nak nőttem fel."