Mint oldott kéve I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Mikor a Vág hangos csobogással, hánykolódó sietséggel elindul a magas Krivánon, az örökké nyugtalan, rúgkapáló, gőgicsélő bölcsősgyermekhez hasonlatos. S mire hosszú vándorlás után elér útjának végére, a sírbalépő agg csöndes nyugalmával és megadásával ömlik bele a széles Dunába. De közben egy egész élet minden csapongását, minden nyugtalanságát és minden változását átéli: mint sajduló vérű kamasz hánykódik ágyában, mint erejével nem bíró férfi csap szét a partokon, fut komor sziklák és párás, zöld rétek között, harsog évszázados kővárak alján és nevetve pacskolja a fahidak korhatag cölöpeit, pelként terít az addig termő mezőre s csöndes békével, juhászodva ringatja hátán az áruval rakott tutajokat."