Mint oldott kéve [antikvár]

A levert 1848/49-es szabadságharc reményvesztett nemzedéke fuldoklott így a közöny és a kétségbeesés homoktengerében: róluk szól Sárközi György regénye. Ez a könyv méltán viseli a Tompa Mihály allegóriájából vett címet: "Mondd meg neki, hogy pusztulunk, veszünk Mint oldott kéve, Széthull nemzetünk..." "Testvér testvért, apát fiú elad": - a főalakok sorsán keresztül döbbenetes erővel elevenednek meg a vers látomásos sorai. Egy nép - önhibájából is elbukó - vérbe fojtott forradalmának eseményeit, a kudarc történelmi okait, szereplőinek pusztító szenvedélyekkel terhes életútját mindvégig érdekfeszítőn, filmszerű mozgalmassággal állítja elénk a szerző. Akárcsak Stendhal, aki a Pármai kolostor-ban a háttérből, mintegy az események fonákjáról mutatja a vesztett waterlooi csatát - ugyanezzel a páratlan írói leleménnyel él Sárközi is: a kulisszák mögül, hétköznapi világításban láttatja a vesztett csaták, bukott forradalmak, egyéni tragédiák sodrásában hőseit. 1849 vértanúi mellé méltán sorolhatjuk minden elbukott forradalom nagy áldozatvállalóiként az emigránsokat; könyvünk főszereplőjének, Mednyánszky Cézárnak sorsában nekik emel emlékművet Sárközi; nekik, akik - mint a Herzen-idézetben - még csak messziről sem láthatták meg az ígéret földjének fáit...