Mint szélben a nád [antikvár]

Részlet a műből: "A méltóságos Pintor lányok öreg szolgája, Efíz, egész nap a kert aljában dolgozott. Lenn, a folyó mentén ugyanis évek hosszú során át apránkint, sok üggyel-bajjal egy kezdetleges töltést tákolt össze; ezt akarta ma megigazítani. Nyugovóra hajolván pedig a napi, leült kunyhója elé, a fehér Colombi-domb oldalának közepén húzódó kékeszöld út nádasának aljába s onnan a magasból nézegette, mit végzett reggeltől estig két keze munkájával. Imre, itt terűl el lábai előtt az estszürkületben, hallgatagon, imitt-amott vizektől csillogva,a kisbirtok, melyet Efíz inkább magáénak tekintette, mint gazdái tulajdonának. Harmincévi ittlakás és művelés köti az ő személyéhez ezt a telket: az a két sor indiai füge, mely élő sövényként a dombtetőtől le a folyóig lépcsőzetesen, mint két szürke fal szegélyi, olybá tűnik fel neki, mintha ott volna a világ vége és mintha Szárdínia szigete áldott talajának többi része már az óceánon túl feküdnék."