Mire gondolsz, Éva? [antikvár]

Nem az a cinikus, aki illúziót rombol, hanem az, aki illúziót próbál kelteni. Ugyanis az utóbbi kételkedik abban, hogy létezhet ó'szinte érzés, igazi emberi nagyság hazugság, ferdítés, elhallgatás nélkül is - állítja egyik esszéjében Börcsök Mária, és ez a megállapítás könyvének mottója is lehet. Megkérdőjelezi azokat a hiedelmeket, amelyek többek közt Bánk bánról. Kádár Jánosról, Erzsébet királyné magyarok iránti szeretetéről, Ady Endre későn megtalált hitvesi boldogságáról, a József Attilát kirekesztő társadalom szívtelenségéről kialakultak. Mindezt nem azért teszi, hogy bűnösöket mentsen, hősöket bűnössé degradáljon, hiszen magának a bűnösségnek fogalmát is megkérdőjelezi. Vélekedése szerint ugyanis az ember alkotta, mesterséges erkölcsi normák nem alkalmasak arra, hogy az élet burjánzó gazdagságát és a lényegéből fakadó szüntelen változást szabályozzák. Ezért tűnik a fejlődés mindig hanyatlásnak, a kortárs generáció pedig romlásnak indult nemzedéknek. Börcsök Mária szenvedélyes igazságkeresése ennek a tévhitnek az eloszlatását szolgálja.