Mirror, mirror [antikvár]

Előszó A gyermekkorból a felnőttkorba lépni életünk egyik legizgalmasabb időszaka. Káosz, őrület, tomboló hormonok. Minden folyamatosan változik. Kegyetlen szakasza ez az életnek, tele drámával, erőteljes érzelmekkel. Mennyi mindenen kell átvergődnünk, míg azzá válunk, akivé felnőttkorunkra lenni szeretnénk. Sokan úgy emlékeznek a kamaszéveikre, mint életük legszebb időszakára, és valóban: ez a korszak tele van gondtalansággal, kalanddal és örömmel. De ugyanennyire könnyedén tartogathat kihívásokat, különösen, ha olyan típus vagy, aki nehezen illeszkedik be bizonyos közösségekbe. A közösségi média ma már a mindennapjaink része, és nagy hatással van a fiatalok önképére. Hatalmas nyomás nehezedik rájuk, mert azt gondolják, nekik is mindenáron tökéletesnek kell lenniük. Olyan világban élünk, ahol mindenki ítélkezik, anélkül hogy bármit is tudna a másikról, vagy legalább megpróbálná megérteni őt. Amikor elkezdtem írni a Mirror, mirror, olyan történetet akartam elmesélni, amely valós képet ad olvasóimnak