Miskolc-Nyizsnyij-Tagil-Miskolc [antikvár]

Magam mentségeJelentős könyvtárat tölthetnének meg a második világháborúról szóló művek. Történelmi munkák, regények, drámák, novellák, költemények. Hányszor érnék körül az egész Földet a filmszalagok, amelyek a nagy háború történetét rögzítik?Politikusok, hadvezérek memoárjai számtalan tényt dokumentáltak, a hátteret is megvilágították. Mi indoka hát, hogy három évtized után ebből az időből megmaradt emlékeimet összeállítsam?Legyen szabad röviden elmondania a szerzőnek a maga mentségét".Nem a nagy világégés történetét írtam meg: a magam kis világháborújának képeit, élményeit próbáltam rögzíteni, azt, amit láttam, tapasztaltam. Nem volt ez sok. Körülbelül annyi, amennyit a bőrömön éreztem, a szememmel láttam. Milyen messzire lát az ember? Száz-kétszáz méterre? Messzebb? Jó esetben is olyan közeli a szemhatár". Sejtelmem sem volt például - bár a kellős közepében voltam hogy a nagy sztálingrádi csata egyik mellékágának, a számunkra oly tragikus voronyezsi magyar összeomlásnak vagyok résztvevője, szenvedője. Mindezt csak utóbb tudtam meg. De úgy gondolom, lehet értelme annak, hogy túlélők szubjektív és tipikus emlékei is megmaradjanak. Még akkor is, ha sorsuk nem volt tipikus, hiszenév^'A, t' i1 I , ,; 1 I t,! 1). i r'II; .4) ;Ív'í'' ' IV^ '