Misu háborúja [antikvár]

Részlet: 1. (a kórházban) Szétszakadt a bőröm. Nem éreztem, csak hallót^ tam. Mint a viaszosvászon, recsegett. Nyugtalanító, homályos árnyak suhantak át a félhomályban, mintha veszekedtek volna egymással. Nem szűnt meg a fény. Egyre csak vakította a szemem, a lámpa mellett a mennyezeten apró repedés futott. Ilyen lehet ez is, gondoltam, ezt is összetartja a bőr, mint a mennyezetet a tégla és a beton. Szorosan és határozottan, a habarcs erejével. Az egyik nővér elejthetett valamit. Hangosan koppant a földön. Összerezzentem az éles hangtól, nyilván a lábaim is elmozdultak. A maszkos doktor erre dühös lett, és másik szikét kért. Már nem tudjuk kiszedni, már ki kell pumpálni, szólt oda feszülten egy harmadiknak, aki a homlokát törölgette. - Nyomja már, az istenit! - De hogyan? Hát egyáltalán nem érzem, hol kell. - Ösztönből kéne. Halk ropogás hallatszott, a bőröm feljebb is felrepedt, majd a nővér hirtelen meghátrált.