„Málló rögök közt szilárd sziklák” [antikvár]

A kötet gerince megtört.
A korabeli hiteles dokumentumokkal átszőtt regény az 1948-1955-ös évek elszenvedett diktatúráját, eszmeiségét, a teljhatalmú párttitkári hatalom önkényét valós mozaikképekbe sűrítve tárja fel. Mindezek alapján jó szívvel ajánlható a mai fiataloknak és könnyen felejtő szüleiknek, nagyszüleiknek annak érdekében, hogy a felidézett diktatúra gyakorlata és szellemisége ne térhessen vissza. A regényben egy kis hegyaljai településről származó mérnök hivatalos megbízatással visszatér ipari óriássá duzzasztott szülőfalujába. Feladatából adódóan szükségszerűen a városon uralkodó, a Párt jelszavaival handabandázó kiskirály-párttitkár látókörébe kerül, akinek ellentmondani nem ajánlatos dolog. Az emlékektől, a régi hazai táj itt-ott fellelhető nyomaitól megérintett mérnök kezdetben óvatos kíváncsisággal, majd mindjobban elhatalmasodó kényszertől vezetve keresni kezdi gyermekkori barátait és az emlékezetében újból és újból megjelenő erdészlányt, akit, annak idején, játékos kedvvel maga nevezett el egy kék szirmú virágról. A párttitkár rosszallásával szemben addig-addig folytatja a kutatást, amíg rájuk nem talál. Mindannyiukra. A fiúkra egy újonnan nyitott szénbánya frontfejtésénél, az erdészlányra pedig a csilléslányok sorában. Nyilvánvaló: előbb-utóbb válaszúthoz kell érkeznie...