Moliére [antikvár]

Részlet a könyvből:A kárpitosüzlet a Saint Honoré-utcán volt, a Rue des Vieilles Étuves sarkán. A házat az Arany majomról" nevezték el, mert az erkélyt aranyozott faragás díszítette, amely almafa alatt ülő majomcsaládot ábrázolt. A boltajtó fölé kicsiny, de büszke cégtáblát erősítettek, hogy elmondja a járókelőnek: itt, helyben található Jean Pocquelin, Tapissier, valet de chambre du Roy..." Pocquelin kárpitos tágas üzlethelyiségében oszlopos ágyak, dúsan aranyozott karosszékek, XIII. Lajos korának ízlése szerint faragott fejedelmi ékességű bútorok zsúfolódtak össze és nagyon sok színpompás faliszőnyeg. Ezekről a szakértő szem mindjárt észrevette, hogy beauvaisi minták. Onnan származnak, ahonnan maga Pocquelin mester, a királyi kárpitos és minden őse, a kárpitosiparáról nevezetes Beauvaisból. A boltban egy korán-fonnyadt, köhögős fiatalasszony beszélgetett, divatosan öltözött idősebb lovaggal, akinek egész külseje a párisi szabócéh dicsőségét hirdette. - Az ára, uram, négyszáz livre... - Potomság - felelte közömbös hangon a chevalier, miközben kivette aranyszálakkal átfont bugyellárisát és egy firenzei berakásokkal ékesített kerek asztalra öntötte a csörgő aranyakat. Aki figyelmesen nézte volna e percben az öreg chevalier vonásait, bizonyára észreveszi, hogy az arcából eltűnik minden vércsepp és hosszú ujjai reszketnek, amint a fonott erszényből kipergetik az aranyakat.