Mondéla, a rabszolgalány [antikvár]

Véres verekedések, fegyvercsörgések, eszeveszett kiabálások s emberhúsból készült őrjöngő lakomák: ezek voltak azok a dolgok, amik átlengték Mondéla gyermekkorát és ifjúságát. Az igaz, hogy az ő ereiben is harcias vér csörgedezett. A hatalmas Dwéla-törzs lánya volt. Ez a törzs volt a Felső-Kongó vidékének legfélelmesebb és legnagyobb törzse. Érthető, ha Mondéla ilyen volt, hiszen ennek a néger törzsnek minden háborús ösztönét és vadságát örökölte. Mondéla idejében még nem hatoltak be a törzsek erdőrengetegeibe s ezért a törzsek élték a maguk világát béke és véres marcangolások közepette. Kis semmiség egész falvakat szólított fegyverbe: az ültetvényekben okozott csekélyke kár, egy kunyhó eltűnése, vagy pedig egy varázslónak dühe egy másik falu varázslója ellen. A háború ismert kiáltására: „Moanzu!" a harcosok egy emberként helyezkedtek készenlétbe s a Főnök vezetésével háborúra indultak mérgezett nyilaikkal az ellenség ellen.