Mondom az igazat [antikvár]

A függetlenség áraBevezető Zas Lóránt összegyűjtött prózai írásaihozTúl a hatvanon, közel a hetvenhez az ember általában számvetést végez addigi életéről. Különösen érvényes ez az író emberre, aki ebben a korban már rendszerint letette az asztalra azt a valamit, amit életműnek nevezhetünk.Zas Lóránt esetében ehhez még az is hozzájön, hogy emigrációs íróként életművét tulajdonképpen távol a hazától, idegen közegben volt kénytelen papírra vetni, amiből következik, hogy ismertség tekintetében nem vetélkedhet az otthon alkotó írókkal, még akkor sem, ha írásainak minősége és mondanivalója magasan túlszárnyalja sok, nála talán százszor is ismertebb hazai írónk alkotásait.De itt tulajdonképpen nem is valami vetélkedésről van szó, hanem arról a szomorú tényről, hogy 15 évvel az úgynevezett rendszerváltás és a kommunizmus állítólagos bukása után a hazai magyarság még mindig nem ismeri, nem ismerheti a nemzeti emigráció szellemi értékeit, holott már réges-régen az egyetemes magyar irodalom szerves részeként kellene kezelni. Hogy ez így történt, az egyértelműen a hétpróbás kaméleonokkal fémjelzett hazai nemzeti oldal mulasztása, ha nem egyenesen megbocsáthatatlan bűne.