Monsieur Perdu könyves hajója [antikvár]

I.fcjo;^ h yakorta megesett, mint most is, hogy Jean Perdu a nyári \Á konyhában üldögék, rozmaringot és levendulát válogatott, yés behunyt szemmel szívta magába a provence-i fűszerek e legbensőségesebbikét, miközben a Kis érzések^ nagy enciJ^lopédi-áján dolgozott. A „K" alá épp bejegyezte: „Konyhavigasz. Az az érzés, amikor a tűzhelyen valami finom gőzölög magában, az ablakokat pára borítja, és a szeretett nő nemsokára leül veled szemben az asztalhoz, majd két kanál között elégedetten rád pillant (közismertebb néven: élet) ", amikor meghallotta egy robogó jellegzetes hangját, amint egyes sebességben bátran és elszántan vágott neki a meredek kaptatónak. Ugyanebben a pillanatban szólalt meg a telefon. Dróme megye hegyei közt voltak, oly messze a rohanó világtól, hogy a levélkihordó hölgynek, Francine Bonnet-nak vagy tíz percébe telt, mire felért a sárga postás-robogóján. Ezért csak akkor vágott neki az útnak, ha akkora csomagot hozott, amely nem fért be a lenti postaládába a völgyben. Vagyis volt még ideje fogadni a hívást. Rögtön felismerte a párizsi számot. - Madame Gulliver! - szólt bele a telefonba. - Boldog születésnapot! És postája érkezett Jósé Saramagótól - felelte a hölgy köszönés helyett.