Morál [antikvár]

- Végre kell egy félórát szakitanod Gyula, nyolc napja kérlek már rá - végtére a dolog téged is ép ugy illet, mint engem. - Pont azokon a napokon lépsz elém hasonló kérésekkel, melyeken egyik közgyűlésről a másikra kell loholnom ... - Küldj valaki mást magad helyett; ezt a beszélgetést nem halaszthatjuk tovább. Gyula izgatottan nézett az órájára. Féltizenegy. Tizenegykor volt a Löwe-féle közgyűlés, egykor a Dürni Ércműveké; közben a gyárában volt dolga. - Vagy üzletember valaki, vagy családapa. Aki manapság a kettőt össze akarja egyeztetni, mindegyiket elhanyagolja. Meg aztán: nem a feleség kötelessége, hogy a házat illető minden dolgot önállóan intézzen el? Hova jutna, ha üzletei mellett még családi ügyekkel terhelné a fejét? Őszintén szólván, roppant tapintatlannak találta felesége unszoló sürgetését, aki ép oly jól tudta mint ó, hogy százötvenezer márka olyan summa, amit elég előteremteni. pedig mióta Erik és Kató felnőttek, évenként ennyibe került a család fenntartása...