Morzsáék [antikvár]

Részlet a könyvből: "Morzsáné ott ült a Rákóczi-úti harmadik emeleti lakás utcai ablakánál a fülkében. Őszi vasárnap délután volt. Ilyenkor a Rákóczi-út csöndes, szinte pihen. Elmélázva nézegette a szemközti gyalogjárón járókelő alakokat. Olyan élesen látott mindent, mintha látcsővel nézett volna. Az utóbbi időben észrevette, hogy távollátó kezd lenni. Az öregségtől van ez - gondolta. Egyszerre jobban kinyitotta a szemét és egészen az ablakhoz hajolt . Öléből lehullt a regény, amelyet olvasni kezdett az előbb. Mintha régi emlékek rohanták volna meg hirtelen, furcsa szorongást érzett és félhangon mondta: - Nini! Nem Kórósiék azok ott? Magy is képtelenségnek tartotta azonnal. Nevetséges! Tizenöt év óta nem láttak egymást. Meg azután száz és száz házaspár akad, hasonló hozzájuk: peckes, magas, csontos asszony, kurtalábú, lépteit igyekvőn szaporázó, szelíd férj. Morzsáné felsóhajtott és elmélázott. Maga elé nézett, a felviaszkolt padlóra. A házaspár már eltünt a legközelebbi keresztutca sarkán. Nem, nem ők voltak, hogyan is kerültek volna éppen most ide vidékről?..."