Morzsák életemből [antikvár]

Előszó ? ?! Kedves Barátom! Kedves Rokon! Na és a Hölgyek?! Nekünk talán nem szól az írás? - csattanhat fel aki türelmetlenebb. Dehogynem! Sőt első helyen, de bajban vagyok a megszólítással. Miért? Máris magyarázom a bizonyítványom. Legegyszerűbb az lenne, ha a Tisztelt Olvasó! megszólítást használom, de az már annyira elcsépelt. A „Tisztelt Hölgyeim és Uraim!" egy parlamenti felszólaláshoz illik, jóllehet, amit utána sokszor hallunk az minden csak nem a tisztelet jele. Mi lehet még? „Kedves Barátnőm!" Ez a szóhasználat manapság egészen más értelmet kapott, mint amit szeretnék kifejezni, így hát otromba, nem idevaló. Kedves Hölgyem! (sietek megjegyezni, hogy volt aki ezt a megszólítást azzal kérte ki magának, miszerint: nem vagyok a hölgye! Úgy gondoltam nem veszítettem vele, ezért a megszólítás mikéntjén nem vitatkoztam) Mielőtt teljesen belebonyolódnék ebbe a bárgyú eszmefuttatásba, javaslom ki-ki válasszon magának: Asszonyom, Nénikém, kislányom stb stb közül a leginkább szimpatikusát. Most engedjék meg, hogy néhány sorban annak adjam magyarázatát, miért írok és főleg miért adom ki, hiszen köztudott, hogy az írói mesterség - kevés kivételtől eltekintve - nem jövedelmező foglalkozás napjainkban. Valamikor - úgy negyven egynéhány éve - sikeresnek mondható irodalmi szárnypróbálgatásaim voltak. Amikor feladni kényszerültem a villamosmérnöki munkát, kedves ismerősöm hasznos szellemi elfoglaltságként javasolta az ismételt próbálkozást. Köszönöm Neki! Ma már az írás nem „házi" - hanem „szorgalmi feladat". Szívesen leírom ha valami érdekesnek véltet látok vagy felidézek, netán kitalálok. Többek véleménye szerint nemcsak nézek, hanem valóban látok is és ezt mérnöki precizitással, irodalmi formába tudom önteni. Sokáig csak saját örömömre írtam. Most elérkezettnek látom az időt, hogy legkedvesebb ismerőseimet és rokonaimat beavassam a titokba. Ez az anyagi okokból vékonyra sikerült kötet - válogatás az elmúlt öt évben írt prózámból. Remélem amikor elolvasta(d) érdekes időtöltésnek fog(ja)od minősíteni amit erre fordított (ál), nem szemétkosárban, hanem a könyvespolcon kap helyet. Köszönettel: A szerző 5