Mostohák [antikvár]

Részlet: "ELSŐ FEJEZET — Nem is értem, miért hívják ezt esküvőnek — mondta valaki a háta mögött. Rufus érezte, hogy ég a füle. Előrehajolva bámulta az új cipőjét, amelyet az édesanyja erőltetett rá az edzőcipő helyett. Egy nő volt az, aki mögötte beszélt. Kissé ismerősnek tűnt a hangja. - Elvégre ez már mindkettőnek a második - folytatta nyugodt hangon, mintha semmi személyes kifogása nem lenne a dolog ellen, csak pusztán a tényeket szeretné leszögezni. - Ki kellene találni egy másik szót a második alkalomra. Rufus lassan felemelte a fejét, és a cipője helyett a hat méterrel előtte magasodó falat kezdte bámulni. A falon fehér virágok és fehér szalagok díszelegtek valami fényes papíron, és ott függött a királynő fehér ruhás, tiarás képe is, mellén egy széles, kék szalag futott átlósan, azon pedig egy bross-szerű valami csillogott. Közvetlenül a királynő képe alatt egy szürke kosztümös, arany gömbfülbevalós, ápolt, barna hajú hölgyet látott Rufus, ez a hölgy volt - tudta meg az édesanyjától - az anyakönyvvezető. Az anyakönyvvezető olyan ember, aki össze tud adni két embert. Ez a bizonyos anyakönyvvezető - aki a ceremónia előtt rámosolygott Rufusra, és azt mondta: „Szervusz, drágám" -"