Moszkva [antikvár]

Részlet a könyvből:Voltaképpen mik a bolsevikok? Minden fűszálnak van anyja, minden levelet megsimogatnak a szellő lágy karjai. De nincs olyan fűszál, nincs olyan levél a világon, amelyet oly soká dédelgetne meleg hókeblén az anyai szeretet, mint a Moszkva körüli nyírfaerdők mély, árnyékos zöldje. Amikor a hosszú tél takargató havából a napvilágra búvik, minden fűszálon ott remeg a jól ápolt gyermektestek frissesége. Mindegyik a harmatkönnyekben fürdik, amelyeket jó anyja, az éjszaka hullat, mielőtt apróságait egész napra kiengedné óvó szárnyai alól. És ha a szél végigsimítja ezt a pázsitot, zöld felszíne remegve hullámzik, mint a tenger... Ez a szép mély zöld a Moszkva körüli erdők fiatal, fehér nyírfái között egész nyáron virul, mindaddig, amíg az első fagyok, a jeges szelek újra megkezdődnek. A gyengéd kis jószágok fáznak a hideg reggeleken, de a hideg, fagyos takaró alól még mindig kikandikál ártatlan zöldjük; úgy rémlik, mintha apró gyerekek testecskéi reszketnének, akiket kint hagytak a hidegben... De megjön végre a jó fehér hó, gondosan betakargatja őket és védő anyai takarója alatt átalusszák az egész telet.