Moszkvai sikátor [antikvár]

A BARACKSZÍNÜ HÁZ. - Add elő a Bu-bubámat! Az ötéves kis fickó ordított torka szakadtából. Hebegve követelte a „Bubá"-ját - talán kis macskát, vagy bábut nevezett így. Egy valamicskével idősebb kislány csúfolta: - „Bububububámat"! Hiszen beszélni se tudsz! - Azt én akarattal csinálom. Add elő a Bubámat. Egy asszony nézett ki az ablakból. Nélkülözés nyoma és puder miatt nehéz lett volna megmondani a korát. Keze keskeny és kimart, szép és panaszos, mint a vendéglői pálma hajtásai. Lenyelt könnyek, emlékezetes napok érződtek az asszonyon, egy pompázó és bolond titulus, olyan, mint a bengáli tűz, lenolaj, kalaposműhely, szoknyavadász férj, a kis hebegő Petja - szóval egy sokrétű és mégis kísérteti, álomszerű élet. Amint meghallotta fia hebegését, ingerülten kiabált ki...