Moszkvai sikátor / 1925 nyara [antikvár]

Gerince deformált, kifakult, széleinél kopottas. Táblái enyhén elszíneződtek, kopottasak.
Párizs forgatagában kallódik az 1952 nyara fiatal hőse, magára hagyottan és társakat keresve, alkalmi munkákból tengődve. Keserű és tragikomikus kalandok sorát éli át, és egy idegen, elhagyott kislány szeretetében keres menedéket, hogy feloldódjék szorongása, elviselhetetlen magánya… Ehrenburg lírai naplója a háború utáni Európa hiteles képét idézi fel hősének impresszióin keresztül. Ehrenburg kétségtelenül gyűlöli a kapitalizmust, de szkeptikusan szemléli a NEP utolsó időszakával küzdő szovjet társadalmat is: úgy érzi, hogy a sötét erők a jóra, nemesre törekvőket visszahúzzák a kispolgári posványba. Nepmanok, deklaszált bárónő, nekivadult kispolgárok – ezek világa a Moszkvai sikátor. Az elkeserítően sivár és ellenszenves környezetben a tisztalelkűeket egy kis nyomorék muzsikus, egy lecsúszott, koldulásból tengődő latintanár képviseli és Tánya, aki igazi szerelemre vágyik…