Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Trébuc papa csak rótta a száz lépést a vasúti töltés kerítése mentén. Hátratett kézzel, lassacskán bandukolt, fölszegett fejére jól odanyomta a katonasapkát, mint afféle rendes ember, aki tudja, hogyan kell viselkednie akkor is, ha senki sem figyeli.- Szolgálat - szolgálat, - ezzel felelt meg barátainak, akik emiatt néha ingerkedni próbáltak vele. És valahányszor odavetette nekik ezt a választ, eszébe jutott, hogy volt része már keményebb és szigorúbb szolgálatban. És önkénytelen, megszokott mozdulattal, mintegy a maga gyönyörűségére, megsimogatta a zubbonyán ékeskedő három medáliát: a madagaszkári, a kinai emlékérmet, meg a legbecsesebbet, az utoljára szerzett katonai érdemrendet. Ez a gazdag melldekoráció eléggé megmagyarázta, hogy Trébuc papának, a tengerészgyalogság kiszolgált őrmesterének, a sétatéri őr uniformisa alatt sem volt nehéz megtartania katonás járását. Bárki lett légyen most, tény hogy sapkája karimáján ott viselte a híres horgonyt, örök emlékezetül még külön pecséttel is megjelölve.